Prediktív vagy prognosztikai vizsgálat: miért fontos ez?
Mi a prognosztikai vizsgálat?
A prognózis előrejelzi egy betegség természetes lefolyását. Egy prognosztikus biomarker, egy daganatos megbetegedés várható kimeneteléről tájékoztat (például: a betegség kiújulása, a betegség előrehaladása, vagy halálozás) függetlenül az alkalmazott kezeléstől,.1
Mi a prediktív vizsgálat?
A kemoterápia hatékonysáságának előrejelzése megmutatja a kezelés hatását a betegség lefolyására. Egy biomarker prediktív értékű (például az Oncotype DX Breast Recurrence Score vizsgálat eredménye), ha a kezelés hatása (a kísérleti a kontrollhoz képest) más a biomarker-pozitív betegeknél, mint a biomarker-negatív betegeknél. 1
Annak megállapitásához, hogy egy biomarker potenciálisan prediktív-e, ahhoz egy előre megtervezett vizsgálat keretében a biomarker, a kezelési csoport és az eredmény közötti kölcsönhatásnak statisztikailag szignifikánsnak kell lennie. (kölcsönhatás p <0.05)1
Az Oncotype DX vizsgálat az egyetlen olyan vizsgálat, amely fenti módon, bizonyítottan előrejelzi a kemoterápiás előnyt4,11. A vizsgálat, amellett, hogy prognosztikus, megmutatja, hogy valószínűleg milyen hatékony a kemoterápia (az endokrin terápia mellett) a távoli kiújulás kockázatának és az elhalálozás csökkentésében. Minden más multigénes vizsgálat és a legtöbb korai emlőtumor esetén használt klinikai patológiai paramétert csak prognózisra fejlesztették ki, és nem arra tervezték, vagy validálták, hogy hatékonyan segítsék a kemoterápiás döntések meghozatalát.
Csak egy valóban prediktív vizsgálat képes azonosítani a megfelelő kezelést a megfelelő beteg számára1
Hogyan viszonyul az Oncotype DX vizsgálat más, csak prognosztikus vizsgálathoz?
A multigénes vizsgálatok nem cserélhetők fel; vizsgálatok azt mutatják, hogy magas a diszkordancia aránya a multigénes vizsgálatok között (>40% diszkordancia arány). Mivel a multigénes vizsgálatok többségét arra fejlesztették ki, hogy megbecsülje a betegség prognózisát, számítani lehet rá, hogy az Oncotype DX vizsgálathoz képest, amely az egyetlen bizonyítottan prediktív vizsgálat a kemoterápiás előny előrejelzésére, nagy változékonyságot mutatnak. Hasonlóképpen jelentős diszkordancia figyelhető meg a csak prognosztikus paraméterek (például: tumor grade, Ki-67 és nyirokcsomó-státusz) és az Oncotype DX vizsgálat között; egyedül az Oncotype DX vizsgálatot fejlesztették ki azon célból, hogy azonosítsa azokat a betegeket, akiknek előnye származhat a kemoterápiából és azokat, akiknek nem, inkább, ahelyett hogy extrapolálnák a csak prognosztikus paraméterek előnyeit. 2
Az Oncotype DX Breast Recurrence Score vizsgálat szemben a többi multigénes vizsgálattal: 40-60% diszkordancia a kockázati besorolásokbansup 2
a Általános diszkordancia = bármilyen különbség a kockázati besorolásban a Recurrence Score eredmények és más vizsgálatok között
b Négy vizsgálat nem tartalmazta az ebbe a táblázatba való felvételhez alkalmas besorolási információkat
c A tanulmány nem szabványos RS ponthatárokat használt az RS és az MMP összehasonlításában.
Az emlőtumor genomikai vizsgálatok nem azonosak
RCT = randomizált klinikai vizsgálat; ET = endokrin terápia; CT = kemoterápia
Míg mind a négy vizsgálat nyújt prognosztikai információt, addig csak az Oncotype DX Breast Recurrence Score vizsgálat lett – ezeken felül – validálva a kemoterápiás előny előrejelzésére.
CT=chemotherapy - kemoterápia
ER=estrogene receptor - ösztrogénreceptor
ET=endocrine therapy – endokrin terápia
HER2–=human epidermal growth factor receptor 2 negative – HER2 negatív
HR+=hormone receptor positive – hormonreceptor-pozitív
N+=node positive – nyirokcsomó-pozitív
RCT=randomised clinical trial – randomizált klinikai vizsgálat
RS=Recurrence Score result – Recurrence Score eredmény
1. Ballman et al. J Clin Oncol. 2015.
2. Varga et al. ESMO. 2017.
3. Paik et al. N Engl J Med. 2004.
4. Paik et al. J Clin Oncol. 2006.
5. Filipits et al. Clin Cancer Res. 2011.
6. Bueno-de-Mesquita et al. Lancet Oncol. 2007.
7. Mook et al. Breast Cancer Res Treat. 2009.
8. Sapino et al. J Mol Diagn. 2013.
9. Dowsett et al. J Clin Oncol. 2013.
10. Gnant et al. Ann Oncol. 2013.
11. Albain et al. Lancet Oncol. 2010.
